Ha az adat az új olaj, a FAANG az új OPEC?

Az a gondolat, hogy az adat az új olaj, ahogy Clive Humby 2006-ban fogalmazott, közhellyé vált, valahányszor a digitális gazdaságban az adat súlyát akarjuk hangsúlyozni. Az olajpiac és az adatgazdaság között tényleg sok a hasonlóság. Az olajpiacot régóta az OPEC (Organization of the Petroleum Exporting Countries) uralja, amely a nemzeti olajvállalatain keresztül szabályozza az olaj árát. A mai digitális gazdaságban az adat lett a legfontosabb árucikk, és a FAANG (Facebook, Apple, Amazon, Netflix és Google) hasonlóan sarokba szorította a piacot: kizárólagos kontrollt szerzett felette.

Hogyan jutottunk ide

A 20. század elején a világ olyan gazdasági átalakuláson ment át, amelyet az olaj felfedezése és kiaknázása hajtott. A fekete arany, ahogy akkor nevezték, az ipari gazdaságok éltető eleme lett: autókat és gyárakat hajtott, otthonokat fűtött, sőt háborúkat is táplált. A kezdeti felfedezési szakasz után a piac gyorsan nagy nemzeti intézmények kezébe került, és ezek megalakították az OPEC-et. Így diktálhatták az olaj árát, és a piaci erejükkel monopolprofitot termelhettek. Ahogy sorra terjeszkedtek, és egyre jobban a magukévá tették a piacot, egyre hatalmasabbá váltak.

Ugorjunk a 21. századba: egy újabb, árucikkre épülő átalakulás kellős közepén vagyunk, csak most a legértékesebb árucikk az adat. Olyan világban élünk, ahol minden interakció, minden tranzakció és minden mozdulat adatot termel. Az okostelefonok, az okosotthonok, a közösségi média, az online vásárlás és számtalan más technológia folyamatosan hatalmas mennyiségű személyes adatot gyűjt rólunk, és napról napra növeli a digitális lábnyomodat.

Ma azok a cégek a legnyereségesebbek, amelyek a személyes adatok gyűjtésének és elérésének kulcsát tartják a kezükben. A FAANG-hez hasonló vállalatok ma a világ legnagyobb cégei, és a gazdaság többi részére hasonló hatalmuk van. De vajon a FAANG lett az új OPEC? Ehhez közelebbről meg kell néznünk magukat az árucikkeket, és azt, milyen piaci feltételek uralják a gazdaságot.

Hogy állunk, 1. rész: az adat közgazdaságtana

Gondolj egy pillanatra az olajra. Nyers formájában nem túl hasznos. Finomítás után viszont hajtja a gazdaságot, és rengeteg vállalkozás profitját fűti. A nyers adat is ritkán hasznos a cégeknek. Csak akkor válik értékes információvá, ha feldolgozzák és elemzik. Emiatt egész iparág épült a személyes adatok gyűjtésére, feldolgozására és elemzésére. A cégek ezt a finomított adatot arra használják, hogy megértsék a vásárlói viselkedést, előre jelezzék a trendeket, jobb termékeket készítsenek, és megalapozottabb döntéseket hozzanak. A legértékesebb vállalatok nem olajat fúrnak, hanem személyes adatot gyűjtenek és elemeznek. Ezért uralják a tőzsdeindexeket és a részvénypiacot azok a cégek, amelyek kiválóan termelnek vagy értelmeznek adatot.

Az olajjal ellentétben viszont az adat nem véges erőforrás. Nem attól félünk, hogy elfogy. Sőt, a keletkező adat mennyisége évről évre drámaian nő, mert egyre több a tevékenység és az interakció. Az adat tehát nem véges, és azok a cégek, amelyek uralják a köré épült ökoszisztémát, kevésbé sérülékenyek a versennyel szemben. Nagyon kevés olyan vállalat van, amely jó minőségű adatot tud előállítani. Az adat köré épült monopólium ezért percről percre szorosabb, miközben a versenytársaiknak egyre nehezebb belépni a piacra. Így a személyes adataidra épülő piac néhány kulcsszereplő, például az Amazon, a Google és a Meta kezében összpontosul.

Ráadásul az adat nem rivalizáló jószág. Egy adathalmazt sok vevőnek el lehet adni, és sokan használhatják egyszerre. Egy hordó olaj csak egyszer hajthat meg egy autót, egy dollárt csak egyszer lehet elkölteni, egy adathalmazt viszont párhuzamosan több algoritmus, elemzés és alkalmazás is használhat. Az adatot tehát különböző vevőknek lehet eladni, akik felhasználják, majd magát az adatot vagy a belőle levont következtetéseket továbbadják. Így az okostelefon-használók ezen az ismétlődő folyamaton keresztül több száz, ha nem több ezer cégnek adhatják tovább az adataikat anélkül, hogy egyetlen fillért is kapnának érte. A te szemszögedből ez igazságtalan.

Végül az olajhoz képest az adat nem helyettesíthető. A helyettesíthetőség azt jelenti, hogy egy árucikk egyik egysége vonakodás nélkül kicserélhető egy másikra. Ez igaz egy azonos minőségű hordó olajra vagy az amerikai dollárra, az adatra viszont nem: az egyes adathalmazok értéke óriásit változhat. Ebből hatalmas különbségek születnek, és csak az olyan kapuőrök tudják ténylegesen pénzzé tenni az adatot, mint a FAANG, akiknek a legjobb hozzáférésük van hozzád. Mások erre nem képesek.

A Facebook- vagy Google-adataid egyetlen rekordként messze többet érnek, mint amit az időjárás-alkalmazásod tud rólad. A múlt havi pénzügyi adataid, amelyek tételesen mutatják a bevételeidet, a kiadásaidat és az egyenlegedet, kívánatosabbak, mint az egy évvel ezelőttiek. Emiatt a legnagyobb léptékű, és általában a felhasználóikkal a legtöbbet érintkező alkalmazások ragadják meg a legnagyobb értéket, és termelik a legértékesebb adatot. Ebben ismét a FAANG a legjobb. Ha kíváncsi vagy, mennyit érnek az adataid, van erről egy hosszabb blogbejegyzésünk, amely sokkal mélyebbre megy.

Hogy állunk, 2. rész: adatmonopóliumok

Úgy tűnik, az adat messze a legjövedelmezőbb árucikk, amit birtokolni lehet. Hol van akkor a Wall Street-i redditorok tömege, akik túlzottan tőkeáttételes, jól csengő nevű strukturált pénzügyi termékeket keresnek, és adatba mint árucikkbe fektetnének? Biztosan lemaradnak erről a látványos befektetési lehetőségről. Ezzel el is jutottunk a jelenlegi adatgazdaság legnagyobb problémájához. Az az árucikk, amelyre épül, nagyrészt nem a szabad piacon forog, hanem néhány kapuőr tartja a kezében.

Ezek közül a FAANG a legismertebb. Az adat tehát olyan árucikk, amelyhez neked nincs hozzáférésed, amelyet teljesen néhány cég irányít, és ezek a cégek szinte a belőle keletkező teljes értéket lefölözik, miközben piaci erejük van. Nekem ez az olajpiacra és az OPEC-re hasonlít. Ráadásul az adatgazdaságnak három olyan tulajdonsága van, amely ezt még rosszabbá teszi.

Először: a nem helyettesíthetőség egyértelmű előnyt ad a nagy adatgyűjtőknek. Másodszor: az adat nem rivalizáló jószág, vagyis a cégek újra és újra eladhatják anélkül, hogy osztoznának a keletkező értéken. Harmadszor: az adat nem véges erőforrás, hanem egyre gyorsabban keletkezik, és ez még több hatalmat ad azoknak a cégeknek, amelyeknek már most piaci erejük van, mert egyre többet termelnek abból az árucikkből, amelyből a legnagyobb értéket nyerik.

E három különbségből látszik, hogy az adatgazdaság még rosszabb helyzetben van, mint az olajpiac, és a piaci erő még inkább koncentrálódni fog: kevesebb cég fog több adatot, és így több gazdasági hatalmat birtokolni.

Mi a megoldásunk?

Az adatgazdaság alulról építése. Önkényes állami szabályozás helyett, amely a FAANG piaci erejét próbálná korlátozni, az átalakítás ezeknek a szolgáltatásoknak a felhasználóinál kezdődik. Ha megmutatjuk, milyen módokon használják az adataidat, és hogyan teremtenek azok értéket más vállalkozásoknak, átláthatóvá tesszük számodra az adatgazdaság jelenlegi állapotát.

Ezután lehetővé tesszük, hogy megoszd az adataidat megbízható forrásokkal, és olyan adatcserét építünk megbízható partnerek között, amely csak a te hozzájárulásoddal és a te érdekedben történik. Az adatgazdaság és az olaj között kulcsfontosságú különbség, hogy az adat kútjai nem tengeri olajplatformok. A kertedben vannak, másképp fogalmazva az okostelefonodon, az okoseszközeiden és minden alkalmazásban, amit használsz. Vagyis neked van hozzáférésed ahhoz az árucikkhez, amire nekik szükségük van.

Az adat kútjai a te kontrollod alatt állnak. A Datapodsnál úgy gondoljuk, csak az a tisztességes, ha teljes kontrollod van e forrás felett, és csak azok a szereplők kaphatják meg az adataidat és nyerhetnek ki belőlük értéket, akiknek te kifejezetten ezt akarod. Ha az adat forrásai a te kezedben vannak, nincs ok arra, hogy a FAANG olyan hatalmassá váljon, mint az OPEC.